Máté:
- Arra gondoltam, hogy amíg ti játszotok, meg kézműveskedtek, meg főzöl, addig én...
Na, itt az én mosolyom elveszítette őszinte színezetéd, egyidejűleg fölszaladt a szemöldököm. De csak az egyik.
Máté:
- Arra gondoltam, hogy amíg ti játszotok, meg kézműveskedtek, meg főzöl, addig én...
Na, itt az én mosolyom elveszítette őszinte színezetéd, egyidejűleg fölszaladt a szemöldököm. De csak az egyik.
Gyönyörű, kedves, tündéri gyermekeink reggeli tevékenysége után Zsuzsi kétségbeesetten felsóhajtott:
-Adjatok egy kötelet, fellógatom magam...
Mire King vidáman felkiáltott:
-De jó akkor tudunk rajta lógadzkodni!
Kinga vonyít.
Én: Miért vonyít a Kinga?
Dorka: Mert fejberúgta magát.
Én: ?????
Dorka: Mármint felemelte a lábát és beleütközött a fejébe.
Végülis egész szabatos megfogalmazása annak, hogy fejberúgta magát.
"Sára, te nem tudsz még spárgázni. Túl vastag vagy hozzá." /Dorka/
Amúgy Sárával simán lehet játszani azt, hogy menjen át a másik szobába megnézni, hogy ott vagyok-e. :D
- Régen láttunk. Ezt.
- Mit, krokodilt?
- Iden.
- És hol láttál ilyet?
- A kertben. Medijettem...
Dorka kérdez:
Papa! Te voltál már nosztalgiában?
Szegény végtelenül csalódott volt amikor elmondtam, hogy az nem egy hely. 😊
Egy tea mellett, sós rágcsával a kézben Nightwish-t hallgatok, közben a gyereK a szobájukban játszanak.
Idill!
Avagy hogyan induljunk vásárolni. Már tolattam kifele az autóval, mikor a hatéves nagylányom szólt, hogy szandál még nincs rajta. De legalább az indiánfejdísz igen. Nos, némi morgolódás mellett /kocsiból ki, ajtó nyit-zár, kocsiba be/ ura voltam a helyzetnek, aztán csak kicsúszott, amit édesanyám mondana hasonló helyzetben: "Ha én ezt a klubban elmesélem..."
Hát, ha a klubban nem is, itt azért elfér.
Ja. A fejdísz otthon maradt.
Végre vettem kismedencét, egy komplett strand van a kocsibeállón, erre Dorka (a vízben elnyúlva) nyávogva megkérdezi: Csinálunk ma valami izgit?
Morr!😣
Dorka:
Papa, tegyél be zenét. Olyat amiben van dzsadzsadzsa.
(gyengébbek kedvéért ez a szaftos torzított gitár).
Most Beatrice XX. századra pogózik az egész család.
Az van, hogy Sára előtt nem lehet csak úgy kaját, maradékot szabadon hagyni, mert bárkinek a tányérjából gond nélkül kiszolgálja magát. Akkor is, ha a másik kezében és a szájában is van már valami.
Kissé zavarba ejt, hogy mikor Sára meglátja kezemben a seprűt, közli, hogy "papáé".
Back in 2014, Dorka megáll a szekrénye előtt, pakol.
"Dorka mit csinálsz?"
"Dorkának kell csinos ruha... "
Majd keresés címszóval kipakolta a szekrény tartalmát. Rám.
Minap menetesszárat flexeltem a homokozó összerakásához, amikor megjelent Dorka a sarkon. Amikor abbahagytam, panaszosan közölte, hogy:
"Papa, ez hangos..."
Amivel nem tudtam vitatkozni. Majd szaglászva közelebb jött, hogy mi ez jó szaga van. Amivel szintén nem tudtam vitatkozni, hiszen szerintem is jó szaga van a frissen vágott vasnak. 😎
- Agyam eldobom! - így Kinga
- Kár lenne érte, alig használt - Máté a bajsza alatt.
A gyerektartás mellékhatása, hogy mostanra olyan dolgokat tudok megcsinálni lábbal (hiszen a kezem rendszeresen foglalt viszont cselekedni kell), amiket korábban kézzel se biztos, de legalábbis két kézzel. I'm a fuckin' alien... :D
Mindenkori kedvenc párbeszédem bármelyik gyerekkel, ha az első 3 szó már megvan; lehet kocsiban hátraszólva, egy hosszú altatás közben, babakocsiban nekem háttal ülővel, vagy csak evés közben bambuláskor:
- Ébren vagy?
- Nem.
Sára ül velem szemben és nagy szemeket meresztve közli, hogy:
"Tetttő..." (kettő)
Mondom, mégis mi kettő?
"Dótta" (Dorka)
Valamiért a Kingát bojkottálja, mindegyik tesója Dótta. Cserébe az összes szomszéd gyerek neve megvan.
Minden szentnek maga felé hajlik a keze...
Avagy Dorka szerint minden családban a legidősebb gyerek a legszebb. :D
Szóval, hogy a Kinga mellett ülni és kibekkelni, hogy elaludjon, az simán betiltatható lenne mint a válogatott fogoly-kínzások valami eldugott CIA börtönben.
Ugyanakkor azzal mit kezdjek amikor a véget nem érő szenvelgés közepén egyszer csak megszólal, hogy:
"Papa, csak azt szeretném kérdezni, hogy..."
És akkor itt várok. És amikor már régóta várok és megnézem közelebbről, nos csukott szemmel szuszogva alszik.
Az milyen, belealudni a saját mondandódba?!
Dorka zseniális, annyira bírom. Na jó meg az összes többit is. Kivéve amikor nem és az ablakon lógatnám ki őket... De nem ilyen nincs is...
Na de Dorka. Délutáni alvás után kijön, kómás fejjel bazsalyog, cuki az egész. Majd amikor megkérem, hogy ugyan menjen már vissza a szobájába és a pizsama helyett öltözzön fel, akkor lesütött fejjel a haja mögül felfelé sandítva félhangosan közli, hogy:
-De nem szeretnék visszamenni a szobába...
-Hát pedig muszáj lesz mert ott a ruhád és fel kellene öltözni.
-De neeeem. Mert félek visszamenni a szobába
Itt egy kicsit felszaladt a szemöldököm a homlokom közepéig.
-Mégis mi a bánattól félsz a szobában?
-Hát... Hááát... Hát attól... hogy visszabújok az ágyamba mert ott olyan jó.
Sakk matt. :D
Délelőtt a kertben...
Nagyi begyújtotta a szemét, Kinga elhúzódott, Sára ignorálta.
Dorkából meg az éppen aktuális zsebhitler mellé elóbújt a látens piromán.
"Nagyi mikor fog perzselődni az egész lakás?"
És közben csillogó szemmel, izgatottan bámulta a lobogó tüzet. :D
Kinga elalvás előtti (szokásos) gondolatai a nagyvilágról:
"Szerintem a nyuszi nagyon is kedves, hogy így esőben is elhozta az ajándékot."
Dorkában van egy kis látens Hitler, szerencsére bajsza nincs.
Reggel Kinga vigyorogva kérdezte, hogy nem fonom-e be a haját. Először mondtam, hogy sajnos nem tudok fonni, aztán kajánul hozzátettem, hogy ellenben ha rossz lesz, na akkor én fogom befonni.
Kingánál ez láthatóan nem ment át mert értetlenül nézett, Dorka viszont lecsapott rá...
-Ha rossz leszel a Papa befonja a lábadat. Vagy a kezedet. Vagy a kezedet a lábaddal...
Vagy várjál, mégsem..
Megint Kinga:
-Papa ma mész dolgozni?
-Kislányom, milyen nap van ma?
(azonnali válasz)
-Szerdaaaaa!
-Nem, a másik sz betűs...
(kis csend, gondolkodás, büszkén vigyorogva válasz)
-Péntek!
Szerintem korunk alternatív közgazdaságtana is így működhet.
Kinga: Papa, képzeld a nyuszi hozott három csokit.
-És gondolom mindet befaltad?
-Nem, csak kettőt!
...
És maradt még kettő!
Tegnap délután kérték a lányok, hogy rakjak be valami zenét, mert táncolni szeretnének. Egy válogatás cd akadt a kezembe, s mivel az első nóta dobbal+gitárral kezdődött, Dorka már nyúlt is a copfjához, hogy kibontsa a fejrázáshoz :D Nos, örülök, hogy már tanultak valami fontosat ;)
Dorka: - Egy madár lekakilta az ablakot.
Kinga: - Kívül vagy belül?
...
Mama: - Ezt most találd ki te, jó?!
(Mondjuk repült már be hozzánk madár és a konyhacsempét meg is tisztelte...)
Mivel a lányok minden nap valahol 5:30 kis ε sugarú környezetében felkelnek, úgy döntöttem, hogy hétvégén nem vagyok hajlandó kipattanni az ágyból, oldják meg.
Oviba nem kell sietni, Sárát a nagyok ki tudják szabadítani...
Kemény vagyok, mint a kád széle.
Sára nagyon vicces. A többiek ilyen idősen már beszéltek, ő épp csak kezdi. De ami hiányzik szókincsben, azt pótolja akarattal, hangerővek, Activity-vel (mutogat). És meglehetősen határozottan szokott akarni dolgokat...
A másik ami a többieknek nem volt, az a "szociális" étkezés. Sára egyszer eszik egy nap: reggeltől estig. Ugyanis bárki ül le enni, ő megjelenik és életbe lép a "határozottan akarás".
Ma reggel elkészítettem a melegszendvicsem, amint elkezdtem elfogyasztani, kb abban a pillanatban jelent meg mellettem Sára, kezét az égnek emelve, hogy "Nyíííí-nyííí-nyííí". Úgyhogy felkerült az ölembe, ahol elégedetten látott neki a reggelimnek. Amikor kértem egy falatot, hogy én is ennék, akkor magához szorította és felháborodott hangon közölte, hogy "Neeeee".
Utána a tesók kértek maguknak csokiskekszet, nyilvánvalóan abban a pillanatban jelent meg mellettük a földön Sára is (ilyenkor a lakás tetszőleges sarkából teleportál az ételosztás helyszínére), égnek emelve apró mancsait, közölte, hogy "Ééni... Ééni"
(én is, ha nem lenne egyértelmű).
Kész. :D
Az oviban meg Dorka: "Papa, nagyon szép a cipőd. Megy a nadrágodhoz..."
Nő!
Dorka ma nem ment oviba. Igazából nincs semmi baja, de taknyos, meg picit köhög. Így hát reggel Kingával kettesben mentünk oviba, amit ő mindig rettentően élvez. Mindeközben sikerült az alábbi megállapítást tennie:
"Szerintem a Dorka nem is beteg. Csak kamuzik..."
Jó is az, ha valaki nyitott minden újra. Sára mai reggelije: libazsíros kifli csokis müzligolyóval
Jó étvágyat! 😊
Úgy látszik mióta visszaszoktak a hajnali kelésre (de tényleg kinek jó 5:30-kor felkelni?!), azóta korai időpontokban ontják a megmondásokat.
Kinga kezdett óbégatni:
-Mamaaaaa, maaaaamaaaa gyere be!
Kis idő után Dorka is csatlakozott, amit Kinga kikért magának, hogy:
-Na, neeee én kezdtem hívni a Mamát!
Mire jött a frappáns válasz:
-Csak segítek, hogy hamarabb bejöjjön.
Kész... Viszont működik, annyira idegesítően tudják előadni.
Gyermekeinknek "reggel" 5 óta temérdek meglátása volt.
Kinga szerint "Isten egy gombolyag".
Dorka, amikor el akartuk kérni a pandáját kimosni, közölte "Nem kell kimosni, nem büdös. Panda-szaga van".
Illetve öltözéskor Kinga: "A Mamától kérek egy copfot."
Azt, hogy, van a zsebében? :o
Veszekedés közben:
Kinga: Nem, nem, én sima Rosetta vagyok!
Dorka: Sima? És az arcod is sima? Meg az orrod is? Nincsen hepe?
Kinga szerint (természetesen alvás helyett helyett fejtve ki) :
De Mama, kösz nekem nem kell nagycsoportosnak lennem, nekem nagyon jó így kiscsoportosan.
Kinga ma reggel: "Én már kifejezetten speciális vagyok." - mondta ezt arra, hogy szépen felöltözött.
Az egy dolog, hogy a többi ennyi idősen kb. elkezdett beszélni, de Sára meg cserébe félreérthetetlen jelekkel kommunikál. Pl. ringatás közben felnéz, rám, mikor épp csak dúdolok, és befogja a szám...
(Amúgy Lázár Ervin találó mesekönyvét Dorka kapta, amiben a legkisebb boszorkány vörös hajú, s ő szívesen éli bele magát a "szeplős kis vakarcs" szerepébe.)
Szóvá mertem tenni, hogy nem szokás benyúlni a babakocsiba (bármennyire cuki /szép/bájos, aki benne van). Zokon vették...