Kinga lamentál:
"Tudod mit, hogy ha iskolás leszek veszek kettő bort, magamnak meg neked"
Kinga lamentál:
"Tudod mit, hogy ha iskolás leszek veszek kettő bort, magamnak meg neked"
Kinga vekeng az ágyon, nemtudokaludni, nyee, nyőő. Majd egyszer csak:
"Hiányozni fogtok, ha majd meghaltok."
Mindenesetre jó tudni...
Dorkával a városban jártunk ma.
- Mama, ott meg mit csinálnak? Új fákat ültetnek vagy mi?
Hátőizé... Nem bonyolódtam bele, de talán még beveszik majd, hogy nem mindenkinek az angyalka hozza a karácsonyfát.
Kinga zsizsegve:
-Mama ez melyikre halacska, a rózsaszín belsejű?
-Igen, azt hiszem.
-Nyam azt szeretem.
*igen értetlenül nézek*
Zsuzsi mint aki nem érti mit nem értek:
-Azt hiszem véletlenül lazacot vettem nekik.
Pfff, jó ízlésük van és tudnak élni. :D
Avagy minden napra egy mesekönyv.
"Habár szörnyen kimerült Zog/ Zog-szó nélkül szálltak."
Megfejtés holnap:)
Dorka aggódik...
"Majd rakjunk ki a Mikulásnak kakaót meg kalácsot. Vagy csak kalácsot, mert nem tudom, hogy a kakaót meg tudja-e inni a szakálla miatt."
" Ki teremtette téged, őt és engem
Téged, őt és engem
Téged őt és engem? ..." x100
Majd ugyanúgy kántálva: "Ki teremtette Hamupipőkét és helókittit?"
Kinga egész este pörög mint a veszedelem, Zsuzsi felsóhajt, hogy:
"Nekem adhatnád az energiád felét..."
Mire Kinga értetlenül ránéz, hogy:
"Nem adom neked az allergiám!"
Dorka: Gyere egy koncertet szerveztünk.
(idáig érdekes)
Különféle hangok lesznek, amiket eddig nem ismertél.
(itt egy kicsit elbizonytalanodtam)
Ébredés után.
-Na mivan Kinga, bepisiltél?
-Nem. Csak pisis a bugyim, meg egy kicsit a lábam.
-Tehát bepisiltél...
-Nem. Csak vizes lett az ágyam, meg a bugyim kicsit...
Akár amerikai elnök is lehetne, ha ismerné a Twittert.
Vacsora után, édességre vágyván nyúltam a csokiért, amelyben jelentős hiányt észlelve tettem fel a kérdést:
-Hát ezzel mi történt?
A válasz tömör volt:
-Mhmnmhhm. Nehéz napom volt...
Nnna nincs itt semmi látnivaló, lehet szépen továbbmenni. :D
Én alapvetően szeretem a műszaki fejlődést de azért vannak a dolognak egyértelmű árnyoldalai is.
Sára, mint a családban fellelhető legfrissebb modell, olyan új funkciókkal rendelkezik, amiket mi egyáltalán nem kértünk és kiválóan tudnánk nélkülük élni...
-beépített GPS, ha sikerül végre elaltatni és az ágya közelébe kerül, visít
-beépített dőlésszög-érzékelő, ha sikerül végre elaltatni és az ágya közelébe érve nem ébred fel, akkor amikor hajolok vele az ágyba, felébred és visít
-beépített légnyomás-érzékelő, ha sikerül végre elaltatni és az ágya közelébe érve nem ébred fel, és amikor hajolok vele az ágyba akkor sem ébred fel, akkor felébred amikor engedem le az ágyába és visít
-beépített közelség-érzékelő, ha sikerül végre elaltatni és az ágya közelébe érve nem ébred fel, és amikor hajolok vele az ágyba akkor sem ébred fel, és amikor engedem le az ágyába akkor sem ébred fel, akkor ha leér az arca a szivacs felületének kis ε sugarú környezetébe, akkor felébred és visít
És ha ezek véletlenül mégsem történnek meg, akkor indul egy random timer, aminek végén, 2-420 perc múlva felébred és visít.
Lányok kiharcolták, hogy lemenjünk a patakra locspocsolni. Kinga az első patakban mászkálás után közölte, hogy ő nem szereti, hogy a patakban vizes és saras lesz a lába, úgy akar a patakba menni, hogy ne legyen vizes a lába. De mindezt kizárólag szandálban...
Úgy döntöttünk, hogy nem csinálunk statisztikát, hogy az eddigi családos nyaralásokat hányszor keresztezte valamelyik gyerek betegsége. Viszont Kemence szép, idilli helyen van, a gyerekek 2/3-a remekül érezte magát, csak ajánlani tudom :)
Ovis beiratkozás, apuka kérdez:
"Mennyire igazak azok a mendemondák, hogy bekerül a gyerek az oviba és másnap már terhes? ... Mármint akarommondani, hogyizé beteg... "
Hát ugye. :D
Próbáljuk bevonni a gyerekeket, hogy amiben tudnak, segítsenek. A minap szóltam nekik:
- Lányok, ki kellene pakolni a mosogatógépet. - azt hiszem nem sikerült elég direktre a kérés.
- Hát akkor pakold ki! Végülis te pakoltad be. - hangzott a logikus válasz
Majd minden este nagy vihart kavar, hogy rendet kell rakni a szobájukban (és összeszedni a lakás többi pontján itt-ott elejtett ruhácskákat, amiket királylányos játék közben levedlettek magukról). Tegnap beállítottam 5 percre egy riasztást, hogy addigra pakoljanak el, ami nem kerül helyre, megy a karitászba. Hozzák is a telefonom lelkesen, hogy kész vannak, de bizony egy-két dolog ottmaradt a földön, kezdem is összeszedni: hogy fog valaki örülni a szerszámkészletnek, meg ennek a szép ruhának... Úgy visítottak, mint a kismalacok: "Elpakolom, elpakolom!" Pikkpakk sikerült is:) A kis irígyek...
Mostanság a nagyok napról napra mesteribb módon b*ák fel az idegeinket válogatott genyóságokkal. Ma viszonylag korán reggel (úgy fél nyolc körül, amikor is ők már vagy két órája ébren voltak) elérték ezt az állapot... Ekkor sikerült azt mondanom nekik, hogy
"Magasról azt csináltok amit akartok."
Ami Zsuzsi szerint annyira velős és tömör, magába foglalja az elgyötört szülői lélek minden kinját, hogy muszáj megosztani a nagyérdeművel, mint gyöngyszemet. Hát így...
Nagyi beígérte a lányoknak, hogy kapnak majd egy-egy kis részt a veteményesben.
- Kinga, te ültethetnél paradicsomot, mert azt nagyon szereted.
- Jó! Meg kiflit is! - kiáltott fel Kinga:)
Sára rugdalódzóján van egy nagy fehér nyúl, kezében egy szürke plüssmaci.
Felteszem a félhangos költői kérdést, hogy: "Höhö, a Sára hasán a nyúlnak van egy plüssmacija, ez milyenmár?"
Mire Kinga értetlenül rávágja, hogy: "Szürke!"
Végülis... :p
Dorka lecsap egy dobozra és felkiált:
"Megvaaaan!"
Visszakérdezek, mert nem tudtam minek örül ennyire:
"És mi az?"
Némi csend után jön a válasz:
"Nem tudom... "
És ilyenkor akkor mi van? :D
Avagy mit hoz haza a gyerek az oviból: Dorkánál a sztárborzban linzerkarddal harcolnak.