Hetek óta akartam már írni. Amikor Dorka egyik délután produkálta azt, amiről eddig csak hírből hallottam, vagyis: elaludt a padlón. Egy polifoamon az ágya előtt, csak azért, hogy ne az ágyában aludjon.
De aztán volt ennél jobb is. Mostanság este még kimászkál az ágyából, és behúz magához ezt-azt. Szedtünk már ki alóla alvás közben könyvet, egyszer meg egy műanyag kanalat szorongatva aludt el, amivel főzőcskézni szokott. Most délután is ment a huzavona, végre mellettem elaludt, itt hortyog és tündéri, az jut eszembe, hogy mikor született, a korházban is csak gyönyörködtem benne, ahogy alszik. No igen, ilyenkor csöndben van, meg nem dacol.:-)
Kinga is alvás közben a legszebb, bár a mosolyával sem lehet betelni. Szegénykém, úgy szeretne már haladni, de csak hátrafele sikerül az a fránya kúszás.
Végül, ha sikerül, csatolom Dorka festményét: Kacsák a tóban (bocs, hogy életlen, meg elfogult is vagyok, de szerintem tök jó)
