Legkisebb gyermekünkben végtelen éleslátás és ugyanannyi ártatlan megmondás lakik (tudod, amit te inkább lenyelsz, ő meg ártatlan képpel beletalál a tutiba).
Kinga általában lusta és kicsit nyafka. Történt, hogy keresztmamája felkereste és közös sétára invitálta Szentendrén, amire Kinga kijelentette, hogy ő aztán nem... Egészen meglepő módon ezen akkor sem változtatott mikor szóba került a forró csoki lehetősége is (érted, CSOKI?!). De nem...
Nos kedden én hoztam el őket oviból, amikor is a kapun kilépve Kinga (arra a felvetésre, hogy bizony most hazáig sétálunk) vigyorogj közölte:
"Nem baj én úgyis szeretek sétálni!"
Az én szemöldököm a tarkómig szaladt, Sára viszont megállt és a legártatlanabb mosolyával Kingához fordult:
"És akkor a keresztmamáddal miért nem mentél el sétálni?"
Troll! De ügyes... 😎