Szóval, hogy a Kinga mellett ülni és kibekkelni, hogy elaludjon, az simán betiltatható lenne mint a válogatott fogoly-kínzások valami eldugott CIA börtönben.
Ugyanakkor azzal mit kezdjek amikor a véget nem érő szenvelgés közepén egyszer csak megszólal, hogy:
"Papa, csak azt szeretném kérdezni, hogy..."
És akkor itt várok. És amikor már régóta várok és megnézem közelebbről, nos csukott szemmel szuszogva alszik.
Az milyen, belealudni a saját mondandódba?!
Dorka zseniális, annyira bírom. Na jó meg az összes többit is. Kivéve amikor nem és az ablakon lógatnám ki őket... De nem ilyen nincs is...
Na de Dorka. Délutáni alvás után kijön, kómás fejjel bazsalyog, cuki az egész. Majd amikor megkérem, hogy ugyan menjen már vissza a szobájába és a pizsama helyett öltözzön fel, akkor lesütött fejjel a haja mögül felfelé sandítva félhangosan közli, hogy:
-De nem szeretnék visszamenni a szobába...
-Hát pedig muszáj lesz mert ott a ruhád és fel kellene öltözni.
-De neeeem. Mert félek visszamenni a szobába
Itt egy kicsit felszaladt a szemöldököm a homlokom közepéig.
-Mégis mi a bánattól félsz a szobában?
-Hát... Hááát... Hát attól... hogy visszabújok az ágyamba mert ott olyan jó.
Sakk matt. :D
Délelőtt a kertben...
Nagyi begyújtotta a szemét, Kinga elhúzódott, Sára ignorálta.
Dorkából meg az éppen aktuális zsebhitler mellé elóbújt a látens piromán.
"Nagyi mikor fog perzselődni az egész lakás?"
És közben csillogó szemmel, izgatottan bámulta a lobogó tüzet. :D
Kinga elalvás előtti (szokásos) gondolatai a nagyvilágról:
"Szerintem a nyuszi nagyon is kedves, hogy így esőben is elhozta az ajándékot."
