Bizalom

Sárának kivittem a kertbe a sapkát, mire megkérdezte: Fázik a fejem?

Szintén vele, az autóban:
- Mama, szomjas vagyok!
- Kicsim, nem lehetsz szomjas, az előbb ittál.
- Ja, azt hittem, szomjas vagyok :)

Nemlétező hősök

Sára kedvenc mesefigurái Hühü a hártány és Hün homa.

😬

Eposzi jelző

Sára mostanában azzal zárja le a vitás kérdéseket nővérei irányába, hogy közli velük fennhangon:

"Hülye liba!"

Nos... 🤓

Öröm az ürömben

Az első munkahetem király.

Ma azért bevittem Dorkát farsangolni egy órára, majd végre itthon a két fülfájóssal, fél óra múlva hívnak az oviból, hogy Kinga sír utánunk, kicsit megkavarta, hogy hol ott a tesója, hol nem. Oké, ebéd után elhozom, Sára persze már a kocsiban alszik. Itthon visszaalszik, mindenki a helyén, mire Kinga közli: Az a jó, hogy alvás után már nem kell senkiért menni az oviba, mert már mindenki itthon van.

És tényleg :) Csak pozitívan ;)

Minket nem lehet megtörni

A gyereK egy ideje felváltva nyűglődnek (nem, az, hogy Sára 2,5 éve nem hagy minket aludni, az most nem tartozik ide).

Sára átbukdácsolt a hétvégén átlag 40°C-os lázzal, de amúgy egész jókedvűen, hétfőn doki, fülgyulladás, egy hét itthon. Jövő hétig bölcsis beszoktatást tán nem felejti el, vagy majd kezdjük elölről, kicsire nem adunk...

Erre tegnapról mára miután Sára végre aludt, Dorka sírta végig az éjszakát, reggel ellogisztikáztuk dokihoz, meg a másikat oviba, meg a harmadik itthon maradt eleve, középfülgyulladás, egy hét itthon.

Délután ebéd után mindkettő elaludt mint a kisangyal, én meg bedőltem az ágyba, végre...

Höhö, persze. Mire elaludtam volna, Dorka kel bőgve, hogy nagyon fáj. Jó, gyere át mellém, kapsz láz meg fájdalomcsillapítót, aluggyyá. Elszopókázza, elalszik, elalszok.

Akarommondani elaludnék, Sára kel bőgve (egy óra alvás után szokása).

Akkor a teljes kavarodás jegyében Dorka marad nálam, én át a húgához, visszaaltatom, nem őrülök meg.

Viszont má' nem alszok vissza. Megy a mosás, mosogatás.

Kemény vagyok mint a fagyott kutyaszar. 🤤