a villamosmérnök lánya

"Mama, ezt a nyakláncodat kábelnek hívom."

buék

Túléltük a karácsonyt, "az angyalkák levitték a karácsonyfát Nagyiékhoz, hogy el tudják égetni a kályhában". Bár Dorka szerette volna, ha jövőre is ugyanez a fánk marad, de elmagyaráztam, hogy akkor már nem lenne ilyen szép, mert lehullanának a levelei (mivel nem gyökeres). Nagy nehezen sikerült arról is lebeszélni, hogy karácsonyi dalokat kelljen énekelnem altatáskor, bár már igen széles repertoárt mutattam fel nekik. Persze ők még bátran előadják nekem a kocsiban a kiskarácsony-nagykarácsonyt végtelenített verzióban, max hangerővel. Neszeneked nyugodt zenehallgatás!
De azért kezd lecsengeni a téma. Szóval fellélegezhetünk, mert cserébe Dorka a farsangra készülvén gyakorlatilag pink lepkeszárnyban létezik itthon, mióta a nagybátyja elhozta kölcsönbe (az én kérésemre...). Az ovis farsangig viszont még van 3 hét, addig még bármi történhet...

Kinga lassan 2 éves lesz, ami elég durva, fejlődése természetesen a beszéd mennyiség terén kimagasló. Illetve jelzi, ha bizonyos esemény történik a pelenkájában: "Budos vagyok." Esetleg hozzáteszi: "Papa cserélje ki!" Hehe:)

Ünnepek ide vagy oda, azért számunkra mégis azok a kiemelkedő napok, amik 6 után kezdődnek, és esetleg nem előzi meg őket egy 3-4 felkeléssel/visszaaltatással megtűzdelt éjszaka. De ezt tényleg csak súgva merem...

Kis cukikáim. Azért az, hogy már Kinga is képes arra, hogy megdicsérje a főztömet, és megköszönje az ebédet... Szóval akkor jól is főzök, meg illedelmes emberkéket nevelek:) Ez ám a vállveregetés!