Osztálykirándulásra készülve

- Szerintem nem is fogtok eszembe jutni.

- ...:(

- De a nyuszit azért elviszem.

A kis ordenáré

Zsuzsi és Sára a konyhában cukiskodnak, amikor is Sára elindul elfele. Zsuzsi visszatartaná, hogy még folytasák, mire Sára a lehető legtermészetesebben felkiált csillogó szemmel:

Jóóó de nekem most szarnom kell! 

🧐🤣🤣

Az őszinte rácsodálkozás

Mama: ...és volt egy olvasó aki tavaly júliusban lejárt könyveket hozott vissza...

Én: Huhh és azután mennyi a késedelmi díj? 

Mama: Hát, tízezret fizetett. 

Kinga: Ú és onnan lett a tízezresed? 

Mi: 🤣🤣🤣🤣🤣

koncertélmény

Sára megfigyelései koncert kapcsán, este 9kor:

Én: Nem semmi volt a dobos, ahogy püfölt össze-vissza, mi?

Sára: Ja. És volt, hogy nem is figyelt oda.

Én: Mármint másfele nézett?

S: Igen, így oldalra.

Én: Hát, nem kell ahhoz arra nézni, akár csukott szemmel is lehet.

S: Amikor az offline centerben voltunk azon a koncerten [kokopelli jazzmatiné, sulival], akkor a szaxofonos is tudott csukott szemmel. ... Majd próbáld ki te is! De ne ma, léci!

😀

Minden másra ott a...

Piacolás után a gyerekek kérték, hogy menjünk le a patakhoz. Sejtettem, hogy ez hosszabb lesz, úgyhogy felsóhajtottam:

- Nem hoztam könyvet.

Mire Dorka szokásos laza módján:

- Van fészbuk is.

:))

Papa, a mindentlátó

"Az ajtón keresztül is látom, hogyha hülyék vagytok!"

- kiáltott Máté a lányok után, miután rájuk szólva inkább becsukták az ajtót.

Csak óvatosan!

Veszélyes ez a szabad szerda délután. Az ember lánya mindenfélébe belekezd, aztán csak a szerencsén múlik, hogy nem a tejbegrízt kanalazom a palacsintasütőbe és nem kávéval szórom meg a tejbegrízt.🤣

(Neeem, nem kapatom el a válogatós gyerekeimet.)